A kása és a palacsinta mellett szerintem a keksz az egyik legászabb dolog, ami a zabbal történhet. Mert hát ugye a zabkekszet mindenki szereti. És miért vennétek meg a boltban, ha magatok is el tudjátok készíteni potom 20 perc munkával, ráadásul ebben nincs sem ízfokozó, sem tartósító. A vaj és a csoki miatt azért nem állítom, hogy kalóriaszegény, de higgyetek nekem: egyiket sem érdemes kihagyni belőle. És ha már ennyit rizsáztam, akkor a lényeg: arra gondoltam, hogy  ideje megmutatnom az én kedvenc verziómat a házi zabkekszre. 

Hozzávalók (10-12 db kekszhez):

110 g darált + 30 g apró szemű egész zabpehely (nálam Cerbona)

90 g puha vaj 

90 g tejcsokoládé apróra vágva

30 g kesu szintén aprítva

12 g negyedannyi

10 g bourbon vaníliás eritrit

3-4 ek. mandulatej (vaníliás Alproval a legtutibb)

1 ek. kókuszchips összetördelve

1 tk. barna nádcukor

1 kk só

késhegyni őrölt fahéj

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk. Egy viszonylag sűrű, ragacsos masszát kell kapnotok, ami enyhén nedves kézzel jól formázható.A sütőt előmelegítjük, eközben a masszából sütőpapírral bélelt tepsiben, egymástól olyan 8 cm távolságra diónyi golyókat helyezünk, majd enyhén vizes kanállal vagy a kis kacsónkkal kilapogatjuk úgy, hogy kb másfél cm vastag korongokat kapjunk. Ha megformáztuk a kis kekszeinket, akkor 140 fokos sütőben 10-12 perc alatt megsütjük. Én az első 7 percben légkeverésen sütöttem, aztán a  fennmaradó kb 5 percben csak felső sütésen, hogy szép ropogós legyen, de az aljuk ne égjen meg. Akkor jó, amikor már csini aranybarna...tudjátok.. olyan zabkeksz színű. :)

A sütőből kivéve minimum 20 percig tessék békén hagyni őket, ugyanis az olvadt vaj miatt könnyen szétesnek,míg ki nem hűlnek. Utána nyomathatjátok! Száraz, hűvös helyre tegyétek, lehetőleg fém kekszes dobozba; akkor ropogós marad. Mondanám, hogy eddig meg addig eláll, de úgyis megeszitek mindet! :D